A hitelválság idején, mint annyiszor, egy rendszer megalapozottsága nem szempont. Értelmezhető az elvekben történtő eltérés, a diabolikus kavarodás részesei között. Azok identitása ismeretlen, akik eltűntetik az egységes rendszer hitelfedezetét, ezért a tárgyszerű részletezés is eredménytelen, ha a hazugság indoka válság logikája lesz. Az anyag logikája elviseli a túlzottan reflexív kommunikációs logika diktátumát amikor védekezése múltbeli tárgytagadó kritikára épülhet. Miközben engedelmes az infláció általánosításában a hatalom gondja ott kezdődik, ha az egyszerű részletek irányában leszünk érzékenyek. Szűkebb körben a kritikától elvártuk eddig, hogy értelme kiterjeszthető legyen. Ez lett volna a civilizált profizmus alapja, és akkor az elvárható kritikai attitűd lelkesítene, és nem tévednénk el a gyakorlatias szakszerűség közegében. A racionális információ akkor a jövőben is jól kezelné a gyakorlati ismeret mellett a megengedő típusú logikát.
A válságjelekre az alany nem találhat gyógyírt, mikor az inflálódás érdektelenséget gerjeszt. Aki figyel az a személy, hiszen úgy jár az Egésszel, mint aki holtat keres az élő Részek között, ha ne válaszol. Igaz, az ellenséges gyakorlat bizonyít a rendszerről eltérő véleményeket. Ezért a független létezés hiánya a tapasztalat szerint meglátszik akkor, amikor az irányítás gyakorlati hiánya már inkább késve, mint időben nem tud az szabadulni önértelem diktátumától. Ha az egység és a benne lévő egy közössége átláthatatlan és rejtett maradna, akkor késve, de ki kell vetítenie a válság valami jelét. Persze amikor demonstráltan került egységben az eggyel, nem volt megengedhető a kivetítés, mert a projekció rámutatott volna a hitelválságra. Az inflációt jól indokolva azért egyedi mert feltárása gyógyító, és a felismerés része a kegyelemi gyakorlatnak. Másik megnyilvánulási forma a profán módon demonstrált szakralitás megjelenítése. A kicsiny részletek illeszkednek, ha egy személy gyermeki módon elmondhat valamit egy interjúban. Természetes módon ott van a holtak között jelen időben, az élő. A válságjel önreflexió nélkül, nem lehet valós irányú képlet. Kimondható a profánban az is, hogy lehet önmagát meghaladni akaró kijelentés, minek ellentmondása leíható.
A hitel és adósság rendszer problémáját olyan figyelmeztető attitűd jellemezi, ami jel és az ember képzeletét meghatározza. Persze rengeteg betegségkép gyűjthető Egybe, ami épp gátolja az „önkifejezési szándék” okozta korlátok megismerését, ha a tároló kapacitás miatt nincs Egységes feldolgozás, vagy nem lehet a memóriában elmenteni. A reflexiós kényszer sejteti az önértelműség veszélyét, de az önreflexióhoz vezető útra is rámutat. Világszerte ismert, ortodox keresztény vallású prófétanő ír le előre már bekövetkezett természeti csapásokról, ami nem közismert, és az érthető nyelven közöl isteni igazságokat. Az Egyben élő Egységes valóságban megvalósult élet része a megvalósult kegyelemnek, és része a civilizáció okozta kirekesztés, ami természete. Több módon lehet elfogadni, hogy egy Életre vagyunk elhívva és egységben. A kereszténység megosztott világot nem akarja felszámolni, az idők visszaható oksága miatt és az ember szabad akarata miatt. A bűnözés nem ismeri el a hitel és a kegyelem kapcsolatát, a kirekesztést visszahajtó okozatként gyakorolja. János apostol arról ír, arról, hogy okozatként eljön az idők vége. Ismeret szerint hamar jön el a feledésbe az ígéret világa, amely az okra mutat a halál után, az utolsó ítéletben. Azok, akik gyermekek maradtak az ígéretben, és állapot béli feladataik szerint helyes életet éltek, azok is meghalnak. Az adósok válaszolnak a hitelező rabszolgáknak, hiszen azok, akik szentként legyőzik majd ezt a problémát majd erőt kapnak a válaszadáshoz.
A kétségeket egy interjúban és profán fogalmaival is le tudjuk írni a hitelválság idején, és az értelem lelki adománya képes bevinni a jövő időbe a ma is megfelelő módon kérdező a hiteles embert. Külön részletezhető, hogy miért keressük a halottak között az élőt. Az Egy isteni lét Jézussal Egységet hozott létre, állandó kegyelmet, amit csak el kell fogadni. Az értő ember nem magára hivatkozik, amikor az önértelmét maga mögött hagyja, hanem hitére. A halott önértelme pedig „gyenge lábakon” állhat, ha az ígéretekben megfogalmazott alapon keltené gyógyító módon életre Egy értelem. Az emberi test ok lehet tehát az üdvösségre, mert az anyagi világba teremtette a Teremtő a maga képére. Nem mellékes példát mutat, ha csak az anyákat nézzük, hogy amikor élő hoz a világra, egy másik élőt, akkor is Egy lesz az Egység következménye. Ha az adósságrabszolga a hitelező az emberek adóssága miatt két tényező, akkor az isteni ígéret hívása is lehet ilyen erős tény. A kegyelem hangja az élethez közelebb áll annak számára, aki értelmes hírét veszi, mint a pusztulás hangja a pusztulás híréhez. A húsban létrejövő kegyelmi aktus a profánban kifejezett jövő idő, minek múlthoz tartozó projekciója a megváltás, hogyha a teremtett világ válságát belső ember megjelenésével megoldani nem is lehetséges a profán világban.
A válságjelekre az alany nem találhat gyógyírt, mikor az inflálódás érdektelenséget gerjeszt. Aki figyel az a személy, hiszen úgy jár az Egésszel, mint aki holtat keres az élő Részek között, ha ne válaszol. Igaz, az ellenséges gyakorlat bizonyít a rendszerről eltérő véleményeket. Ezért a független létezés hiánya a tapasztalat szerint meglátszik akkor, amikor az irányítás gyakorlati hiánya már inkább késve, mint időben nem tud az szabadulni önértelem diktátumától. Ha az egység és a benne lévő egy közössége átláthatatlan és rejtett maradna, akkor késve, de ki kell vetítenie a válság valami jelét. Persze amikor demonstráltan került egységben az eggyel, nem volt megengedhető a kivetítés, mert a projekció rámutatott volna a hitelválságra. Az inflációt jól indokolva azért egyedi mert feltárása gyógyító, és a felismerés része a kegyelemi gyakorlatnak. Másik megnyilvánulási forma a profán módon demonstrált szakralitás megjelenítése. A kicsiny részletek illeszkednek, ha egy személy gyermeki módon elmondhat valamit egy interjúban. Természetes módon ott van a holtak között jelen időben, az élő. A válságjel önreflexió nélkül, nem lehet valós irányú képlet. Kimondható a profánban az is, hogy lehet önmagát meghaladni akaró kijelentés, minek ellentmondása leíható.
A hitel és adósság rendszer problémáját olyan figyelmeztető attitűd jellemezi, ami jel és az ember képzeletét meghatározza. Persze rengeteg betegségkép gyűjthető Egybe, ami épp gátolja az „önkifejezési szándék” okozta korlátok megismerését, ha a tároló kapacitás miatt nincs Egységes feldolgozás, vagy nem lehet a memóriában elmenteni. A reflexiós kényszer sejteti az önértelműség veszélyét, de az önreflexióhoz vezető útra is rámutat. Világszerte ismert, ortodox keresztény vallású prófétanő ír le előre már bekövetkezett természeti csapásokról, ami nem közismert, és az érthető nyelven közöl isteni igazságokat. Az Egyben élő Egységes valóságban megvalósult élet része a megvalósult kegyelemnek, és része a civilizáció okozta kirekesztés, ami természete. Több módon lehet elfogadni, hogy egy Életre vagyunk elhívva és egységben. A kereszténység megosztott világot nem akarja felszámolni, az idők visszaható oksága miatt és az ember szabad akarata miatt. A bűnözés nem ismeri el a hitel és a kegyelem kapcsolatát, a kirekesztést visszahajtó okozatként gyakorolja. János apostol arról ír, arról, hogy okozatként eljön az idők vége. Ismeret szerint hamar jön el a feledésbe az ígéret világa, amely az okra mutat a halál után, az utolsó ítéletben. Azok, akik gyermekek maradtak az ígéretben, és állapot béli feladataik szerint helyes életet éltek, azok is meghalnak. Az adósok válaszolnak a hitelező rabszolgáknak, hiszen azok, akik szentként legyőzik majd ezt a problémát majd erőt kapnak a válaszadáshoz.
A kétségeket egy interjúban és profán fogalmaival is le tudjuk írni a hitelválság idején, és az értelem lelki adománya képes bevinni a jövő időbe a ma is megfelelő módon kérdező a hiteles embert. Külön részletezhető, hogy miért keressük a halottak között az élőt. Az Egy isteni lét Jézussal Egységet hozott létre, állandó kegyelmet, amit csak el kell fogadni. Az értő ember nem magára hivatkozik, amikor az önértelmét maga mögött hagyja, hanem hitére. A halott önértelme pedig „gyenge lábakon” állhat, ha az ígéretekben megfogalmazott alapon keltené gyógyító módon életre Egy értelem. Az emberi test ok lehet tehát az üdvösségre, mert az anyagi világba teremtette a Teremtő a maga képére. Nem mellékes példát mutat, ha csak az anyákat nézzük, hogy amikor élő hoz a világra, egy másik élőt, akkor is Egy lesz az Egység következménye. Ha az adósságrabszolga a hitelező az emberek adóssága miatt két tényező, akkor az isteni ígéret hívása is lehet ilyen erős tény. A kegyelem hangja az élethez közelebb áll annak számára, aki értelmes hírét veszi, mint a pusztulás hangja a pusztulás híréhez. A húsban létrejövő kegyelmi aktus a profánban kifejezett jövő idő, minek múlthoz tartozó projekciója a megváltás, hogyha a teremtett világ válságát belső ember megjelenésével megoldani nem is lehetséges a profán világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése