Kevéssel az öregkor hajnala után, valójában búcsúzni akarok az eddig kényszerűnek nevezhető bizonyítási szándékok nevetségessé vált alanyától, indulni készültem, amikor találkoztam a tizenöt éves kapitánnyal. A képzeletem horizontján szólított meg, egyfajta kikötői vigasság közben, vidáman rákérdezett hogylétemre. Ami miatt a kérdésére válaszoltam. Úgy lett világos előttem, hogy munkásokat keres egy olyan hajóra, amivel most tizenöt éves útra indulni készül. Ilyen munkára, én még fiatal vagyok - valahogy ilyen formán válaszolt. Emberi ész ilyet fel nem fog, tovább gondolva búcsúzni készültem, fel nem foghatóan tegnap a hajón találom magam.
Az kicsi hálás rész, a takarító lélek érintett meg, az a lelkület, ami munkára serkent, ha egy kedves helyen akarok maradni. Most, ahogy szorgoskodom a rendrakásban, az írásban megosztani akart, számon tartott négy titkot, amivel az öregkori értelem megajándékozott, el sem rejthetem a hajón, majd valami napló számára, mert a látható virradattal új korszak érkezhet el, és készülődni kell a munkára.
Ma a kocsmában keres munkát kapitányom, életstílusa megújít, a kivilágosodáskor, egyre távolabb a hazai partoktól. Kezdődő belső öröme elillant, mikor a tágabb horizonton hajónk indulásának emléke messzebb kerül a fantázia világa iránt érzett vágyakozótól. Ahogy részek szakadtak le a képzeleti testről, az öregkor nyugalmáról a fiatalkori tanulmányaim esetlegessége jutott eszembe. A tizenöt éves kapitány lett időtlen oktalanságom bizonyítéka. Tágulva a horizont kapitányom képzeleti világa múltba merült. Ha létezhet az univerzumban árnyékos hely, akkor fizikai egy ága is értelmét vesztené, és a mérnökök, akik a technikákban rejlő lehetőségeket meglátták állás nélkül maradnának. Vagy nem, mert az elégő életággal elutazhattam a hazából, és ha egy kocsmában ébredne fel egy térítő út felkínált messzesége, akkor tisztulna a képlet, ha az új szavak felismerével igazolhatom az életág fizikáját a bűnben.
Ugyan a szavak tere olyan tágulást szenved a horizonton, hogy a nyugalom hálaadás folyamata lesz az időben, ami elképzelhetővé teszi a Teremtést, egy időpontot, amikor jó okkal az anyagi világot létre kellett hozni, hogy benne a hasonló látható legyen, és az ember méltó királya legyen az anyagnak. A „szellemi túltárgyalás” az egységet az egytől nem fogja elválasztani, ha értelemszerű egy folyamat új dinamikája a kicsi hálás részben. Már a Testről leszakadó testszerű anyagot bűnben a menekülés, a menekülést a bűn igazolhatná, ha az Egy és az Egység gyakorlatban elkülönülne. Hogyha a részek eltérő módon feltételezik az eredeti állapotról, hogy összetartozók akkor a mégis összetartozó Test hazugságait a takarító lélek munkája végeztén cáfolja.
Az kicsi hálás rész, a takarító lélek érintett meg, az a lelkület, ami munkára serkent, ha egy kedves helyen akarok maradni. Most, ahogy szorgoskodom a rendrakásban, az írásban megosztani akart, számon tartott négy titkot, amivel az öregkori értelem megajándékozott, el sem rejthetem a hajón, majd valami napló számára, mert a látható virradattal új korszak érkezhet el, és készülődni kell a munkára.
Ma a kocsmában keres munkát kapitányom, életstílusa megújít, a kivilágosodáskor, egyre távolabb a hazai partoktól. Kezdődő belső öröme elillant, mikor a tágabb horizonton hajónk indulásának emléke messzebb kerül a fantázia világa iránt érzett vágyakozótól. Ahogy részek szakadtak le a képzeleti testről, az öregkor nyugalmáról a fiatalkori tanulmányaim esetlegessége jutott eszembe. A tizenöt éves kapitány lett időtlen oktalanságom bizonyítéka. Tágulva a horizont kapitányom képzeleti világa múltba merült. Ha létezhet az univerzumban árnyékos hely, akkor fizikai egy ága is értelmét vesztené, és a mérnökök, akik a technikákban rejlő lehetőségeket meglátták állás nélkül maradnának. Vagy nem, mert az elégő életággal elutazhattam a hazából, és ha egy kocsmában ébredne fel egy térítő út felkínált messzesége, akkor tisztulna a képlet, ha az új szavak felismerével igazolhatom az életág fizikáját a bűnben.
Ugyan a szavak tere olyan tágulást szenved a horizonton, hogy a nyugalom hálaadás folyamata lesz az időben, ami elképzelhetővé teszi a Teremtést, egy időpontot, amikor jó okkal az anyagi világot létre kellett hozni, hogy benne a hasonló látható legyen, és az ember méltó királya legyen az anyagnak. A „szellemi túltárgyalás” az egységet az egytől nem fogja elválasztani, ha értelemszerű egy folyamat új dinamikája a kicsi hálás részben. Már a Testről leszakadó testszerű anyagot bűnben a menekülés, a menekülést a bűn igazolhatná, ha az Egy és az Egység gyakorlatban elkülönülne. Hogyha a részek eltérő módon feltételezik az eredeti állapotról, hogy összetartozók akkor a mégis összetartozó Test hazugságait a takarító lélek munkája végeztén cáfolja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése