Áldottak vagytok az Úrban! Nehéz megtalálnia a szenvedések keresztjét annak, aki nem keresi, halogatja egy betegség felismerését, ami az életét korlátozza. Ami emészt, így homályos képzet marad, ám az írásban Jézus a lélek próbákájára így mutat rá: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek”. Aki a keresztjét megtalálta és hordozza is, az a szenvedés megelőző megoldását találja meg. A közbeszédben ismert mondás szerint hasonló értelemben hallom, hogy ami nem tud megölni az megerősít. Akiben épül a lélek, az ilyen ember ellenkezik azzal, hogy betegségképek formájában lássa a világot, mert az egészben ott van a rész hibája. Az átvett megállapítások, a kórképek valójában nem csak az egyénre mutat, sokkal inkább a világ halmozódó inflációjára, ami jelentkezik az életvitelben. Az anyag és erő túlsúlya miatt a részletek a megújulásra mutatnak, amit a kereszt személyes hordozója a közösségben megél. Az akarat sem orvosolja a bajt, ha az áldáshoz vezető út az önértelem lenne, ami nem vezeti a gyógyítóhoz a beteget. Az akarat sem értheti, hogy a gyógyító a szívben van megáldva. A "vakság próféciája" kezd teljesedni az új "világvallásban", amikor a vak papírt kap arról, hogy látja a hazugság értékét, fogyatkozását. Aki áldott lélekben, az tanításra szorul még, mert halmozódik az általunk kimondott "világi kritika", ha a világ léte betegségképben fogalmazódig meg általunk is. Sok a „világakarati próféta". Értsétek meg: ezt mondja az Úr: "Ideállíthatom elétek annak a rengeteg betegségnek a képét, amit alkottatok. Tudom zavar titeket a számtalan beteg látványa. Ezért a fogyatkozottban örüljetek, aki az orrotok előtt van. És nézzétek az értelmetekkel, hogy mit láttok, minek erejével észreveszitek a beteget, aki az áldásban teszi láthatóvá magát. Akkor vakon látjátok a beteget, ahogy megmutatkozik az áldásban. Szenvedni fogtok a látványtól, és majd a betegben meglátjátok az áldott gyógyítót".
Olyan alvók lehetünk a szálláson, mint a hajléktalan, csak a számunkra érthető látszat érinti meg az értelmünket, de ami ettől eltérő, arról már betegségképet alakítunk ki. Félünk, hogy meglopnak vakon, és érthetetlen események is megérinthetnek, melyek látszólag betegesnek, vagy szegényesnek mutatkoznak, és leküzdhetetlenek. Van egy útelágazás, ami meg van világítva, kevéssé fontos, inkább meglepő. A szándékos belealvás világába vezet, ahol van lelki megkülönböztetés. Mikor egy ismeretlen kép, ami majd fölöttünk állónak látszik és az értelmünk nem ért, azt egy mély érintettség miatt mégis fontosnak fogja mutatni, hogy a kép és a "képzet" ütközik, ami betegnek látszott, és ami valóban beteg, megnyilvánulni akar az ütközésben, és választani kell. A választás minkét esetben áldás. Lehet, hogy az ép a rossz választás a betegségkép, és képpel szemben felléphet az orvos. Ha az önértelmű világ lenne a beteg, akkor döntés időben érkezett. A belealvás ébresztést feltételez, mert a fogyatkozásunk tudása kevésbé fontos nekünk, mint a egészről alkotott betegségkép, és akkor az értelem elhárító rendszerén nem hatol át a rész, ami a betegség. Ha az önértelem világképnek hazudja az értelmet, akkor igen sok beteget fog bementeni egy anyagi világ hálózatába. Lélek nélkül a hálózati kulcs elveszik, és a betegségkép elinflálódik.
A fiatal értelemnek ritkán becses a gyermekkor, mibe érlelődik. A fát, amin majd gyümölcs terem, az orvos életben akarja tartani. A gyümölcstermő fát sok esetben nem vágja ki a gazda, míg olyan magas lesz, hogy gyümölcsét csak a madarak eszik. Amit a korosodó megélhet, hogy a megkedvelt fa sokáig árnyékot ad, láthatott olyan életsorsokat, hogy számos betegségképeket leírhat alatta az orvos unoka. A fa idővel a madarak lakóhelye lett a gyümölcs miatt, ma kivágva a költők tanyafája.
Amit a világ önmagán diagnosztizálhat, az Urtól kapott életfa, mégis szabad akarattal inkább reflektált a "tökéletes" világra, mint a betegre. Vagy fordítva, amit a rész az egészről akar nyilatkozni, azt téves és beszédes részlet cáfolhatja meg a kitagadásban. A kitagadás ezután a személyesen megfogalmazott betegségképben a bűn? Igen, ha azt az attitűdöt nem fogadjuk el, ami a betegségképet csak azért helyezi az élet elé, mert kezdetekben fontos anyagi világ kritikája. A szükséges rossz, az önértelmű világkép ma gyarmatosít, épülést hazudva hátérbe vonul, mintha az elveszett kulcsot találná meg a hálózatba mentett információhoz. Az önreflexió forrása nem ez.
A betegbiztosítás rendszere ott ér véget, ahol elkezdődik. A közösségi idők után a korai ígéretekre reflektál a beteggé lett egészséges. Írásban és beszédben fiatal diktál a kirekesztés dolgában. A fiatalt bűnnel vádoló korosabb ember kegyelmi elve fordít a biztosítási logikán: akit megkísértett az Áldottak királyságában, az a személyt meg tudja majd gyógyítani a független eredethez visszavezető úton. Aki az önreflexióban és a szenvedésben megtalálja a régi, és kényszeredett lélektelenséget, és helyes képzete lesz az útról, mire szabad akaratból lépett, az egy ismeretlen betegséghez vezető utat fedez fel, talán mire az útelágazás ma is mutat a tábla az egyik felirat: ÁLDÁS.
Olyan alvók lehetünk a szálláson, mint a hajléktalan, csak a számunkra érthető látszat érinti meg az értelmünket, de ami ettől eltérő, arról már betegségképet alakítunk ki. Félünk, hogy meglopnak vakon, és érthetetlen események is megérinthetnek, melyek látszólag betegesnek, vagy szegényesnek mutatkoznak, és leküzdhetetlenek. Van egy útelágazás, ami meg van világítva, kevéssé fontos, inkább meglepő. A szándékos belealvás világába vezet, ahol van lelki megkülönböztetés. Mikor egy ismeretlen kép, ami majd fölöttünk állónak látszik és az értelmünk nem ért, azt egy mély érintettség miatt mégis fontosnak fogja mutatni, hogy a kép és a "képzet" ütközik, ami betegnek látszott, és ami valóban beteg, megnyilvánulni akar az ütközésben, és választani kell. A választás minkét esetben áldás. Lehet, hogy az ép a rossz választás a betegségkép, és képpel szemben felléphet az orvos. Ha az önértelmű világ lenne a beteg, akkor döntés időben érkezett. A belealvás ébresztést feltételez, mert a fogyatkozásunk tudása kevésbé fontos nekünk, mint a egészről alkotott betegségkép, és akkor az értelem elhárító rendszerén nem hatol át a rész, ami a betegség. Ha az önértelem világképnek hazudja az értelmet, akkor igen sok beteget fog bementeni egy anyagi világ hálózatába. Lélek nélkül a hálózati kulcs elveszik, és a betegségkép elinflálódik.
A fiatal értelemnek ritkán becses a gyermekkor, mibe érlelődik. A fát, amin majd gyümölcs terem, az orvos életben akarja tartani. A gyümölcstermő fát sok esetben nem vágja ki a gazda, míg olyan magas lesz, hogy gyümölcsét csak a madarak eszik. Amit a korosodó megélhet, hogy a megkedvelt fa sokáig árnyékot ad, láthatott olyan életsorsokat, hogy számos betegségképeket leírhat alatta az orvos unoka. A fa idővel a madarak lakóhelye lett a gyümölcs miatt, ma kivágva a költők tanyafája.
Amit a világ önmagán diagnosztizálhat, az Urtól kapott életfa, mégis szabad akarattal inkább reflektált a "tökéletes" világra, mint a betegre. Vagy fordítva, amit a rész az egészről akar nyilatkozni, azt téves és beszédes részlet cáfolhatja meg a kitagadásban. A kitagadás ezután a személyesen megfogalmazott betegségképben a bűn? Igen, ha azt az attitűdöt nem fogadjuk el, ami a betegségképet csak azért helyezi az élet elé, mert kezdetekben fontos anyagi világ kritikája. A szükséges rossz, az önértelmű világkép ma gyarmatosít, épülést hazudva hátérbe vonul, mintha az elveszett kulcsot találná meg a hálózatba mentett információhoz. Az önreflexió forrása nem ez.
A betegbiztosítás rendszere ott ér véget, ahol elkezdődik. A közösségi idők után a korai ígéretekre reflektál a beteggé lett egészséges. Írásban és beszédben fiatal diktál a kirekesztés dolgában. A fiatalt bűnnel vádoló korosabb ember kegyelmi elve fordít a biztosítási logikán: akit megkísértett az Áldottak királyságában, az a személyt meg tudja majd gyógyítani a független eredethez visszavezető úton. Aki az önreflexióban és a szenvedésben megtalálja a régi, és kényszeredett lélektelenséget, és helyes képzete lesz az útról, mire szabad akaratból lépett, az egy ismeretlen betegséghez vezető utat fedez fel, talán mire az útelágazás ma is mutat a tábla az egyik felirat: ÁLDÁS.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése