Eljöttél értem. Kerestem az Atyát, és váratlanul viszonoztad a látogatást. Jézus, akit Lélekben imádok most, Magad jössz hozzám. Szellemi jelenéseink nem mindig okszerűen mondhatók el, mégis azok. Emberfiának szólít az építőmester, mint minden hivatalost, hasonló voltam korábban az alapozás kezdetén. Mihály lepecsételt írást mutatott, Mária átöltözésének jelenésekor arról, ami azokban az időben történt, amikor a jelenés, miről most beszédben szól. A hivatalt betöltőnek a történés rejtett, és közlésre szánt, egyidejűen. A folyamat időben kezdődik és időkben folytatódik. Négy imára kap válaszokat, akinek részletezem a jelenést, és négy kísértésre mond igent, aki nem imádkozik, mert lényegében Mária arra kér, hogy írjak az embereknek. Arra kér tegyem érthetővé, hogy miért szükséges az imában való közlés, miért helyes folyamat ez, minek kritikája önreflexió lesz, ha maga a jelenés is az. Jelenlétedben önmagadra reflektálsz Uram és a megértés folyamata az Emberfia dolga, magad is annak nevezed magad. Anyagod két négyzetméter földterület, kevés hamu, ami igazolja, hogy a felüliről való imádható az átlényegülésben. Egyben, amiben vagy többek leszünk, az élő kőben, az Egységben élő test lettél Uram, innen választod ki a részt a hivatalosok közül, aki az Egységben Egy, a te akaratod szerint. Ámen.
Nem lehet taposni azon, akinek a szíve az éghez tapad. Az áldozati oltár alatt, felette és mellette élő anyagi valóság van. Itt a Szellem Testé, a test Lélekké akar alakulni, ezért a Lélekben marad valami, ami utalhat egy ismételt szellemi átalakulásra, örömre vagy bánatra. Függetlenül attól, hogy a jelenések előre mutatnak lesz visszatekintés, az Egységre, mint értelmi határkőre, vagy a szabad akaratra. Ezért abszolút alap a kultúra is láthatóan, jellegétől függetlenül egységesen, mert ezen keresztül tart a maga rendszerében az egyén egy értelmesnek mondott rendhez, és egységesen oksági viszonyban van. Így az okság értelmileg meg is fordítható, egy valaki meghatározhatja magát a hálózat részeként, és lehet az egész is értelmes, ha visszautalóan (az egy megragad a részekben) hasonlítani akar a részhez. Értelmesnek is mondható, amikor anyagivá lesz a „szellemiség”, és a hálózat fenntartja és leejti anyagát (egyszer fenn egyszer lenn). Részét, "testének" belső ellentmondását is "értelemszerűnek" mondva, kifejezi mozgásának irányát, ahogy a cselekvésre mutató Ige a mondatban anyaginak mondhatja magát, de a test (én is vagyok valaki), amikor igazolja anyagát, önmagára is hivatkozhat. A test lelki elemeivel, szellemi karakterével együtt is egységben van valamivel, ami azért nevezhető meghatározónak, talán önmaga természete miatt, mert meghatározható okkal van kapcsolatban (olyan, mint valami), aki csupán ellentmondásos anyagi önmaga. Vagy ezzel szemben, a Testről az állítható, hogy Egy, és mert az Egység maga Egy meghatározó tény, érzékelhető, hogy abszolút módon is összetartozik valamivel. Az anyagot összekapcsoló tényként el lehet fogadni, azzal együtt, ha nem olyan, mint ami váza a testnek, ami létezik transzcendens módon is. Ami nem csupán okszerűen, de értelemszerű, és lelkileg sem közömbös, mert létezik az Egység. Ha tud "önértelmében" mutatni elvárást az anyagi meghatározottságban az egy konkrét tény, amivel foglalkozunk, akkor az nem alap. A dinamikus anyagi viszonyok értelemszerűen minősítenek, a civilizáció önmagából következik, és így ígéret nélkül csak hús. Ennyi. Az anyag dinamikájának nem mond ellent a Testté alakulás meghatározottsága miatt, ha az Egységből is tervszerűen következik, és ahogy az mondatot az Ige láthatóvá teszi maga is Egy. A szó maga is örömhír, a térben láthatatlant a folyamatban lassabban viszi a jövő időben láthatóvá. Egy sorrend alapján a Lelki is Testi akar lenni, de függő viszonyban marad az anyagival, ezért a láthatatlanra vonatkozó igénye Ígéret marad. A szellem fenntartó ereje a Lelkiség, a Testi létbe átlényegült értelemszerű jelen, mint váza annak, a beszéd önmaga is közös ima lesz. Amikor a spirituálisnak, a reflexívnek mondható valóság, az ezoterikus tanok úgy feltételezik a kultúrát, ahol az anyag nem testi, hanem érzelmi meghatározás alapján áll meg, akkor a kritika örömhír, a szó közös ima.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése