7. Egy nekünk adott ima. (Elhagytál engem)

Elhagytál engem. Útra keltem, amikor a családi hagyomány segített a kísértéseknek ellenállni, később világismeret nélkül magamra maradtam. Egyedül hagytál vakon. Úgy éreztem Uram, hogy szótlan követeddé akartál tenni a reménytelen keresésben, a kiközösítő világban, minek vélt hite hazugság lett, a maga törvényének sem engedelmeskedett. Az emberi önértelem megcsalt, Uram, hol voltál? Mikor a Te „keresőd” vak maradt, mikor követed ilyen állapotában lett szabad, miért küldtél szolgálni menthetetlenek közé, ahol Te vagy az ígéret. Hogy megcsaltnak ne éreztem magam, és bűnösnek sem, ezért amikor a bőség ajtaja feltárult előttem, dacos kívülállóként viselkedtem. Ajtaját nem becsültem meg annak, aki befogadott volna engem. Miért nem találtad meg a keresőt a jó tanáccsal, Uram? Szűzanya, mert nem fordultam feléd, vagy épp elfordultam, megbocsájtod nekem? Hogy tartsanak ki, könyörögj a megvetettekért, kikhez hasonló lettem, hogy megmentettek legyenek. Ámen.

Csak a Lélek erejében képes felemelkedni a szellem úgy, hogy a szellem valóban élni akarjon, mint emelkedettebb szellem, és meg tudja különböztetni az eltéréseket. Még lényegesebb, ha ismét életjeleket adó testté lesz a határok között határtalan boldog. Egy jel, aminek van folytatása a keresztény hitben, hogy az nem örökölhető, sokkal inkább kell személyes döntést kell hozni Jézus mellett, ha valaki akar az evangélium szerint élni. Ezt a döntést elősegítheti a családi hagyomány, de nem ment föl alóla. A Lélek állapota szerint is különbség lesz a szellemi felismerésben. Tehát a gonosz amikor a gonoszt nem emeli, inkább elítéli, szellemi képzete is ott van, ahol teret engednek annak képzeteinek, aki egyébként a háttérben szeret működni, ott akar személyesen megnyilvánulni, és mint személy testben is megjeleink. Az önértelem az elmét reflexióra készteti, ami kényszer lehet lélek nélkül, olyan vakság marad, aminek nincs örömhírre szüksége. A szellem személyes lesz idővel, és ismét emberi test akar lenni. Értelmezhető, hogy Egy az Egységben több okból lehet meghatározó, ami helyzetfelismerés dolga, mert az elkülönülés és a közeledés lelkileg, ezt a két tényezőt mindig előtérbe fogja helyezni. Idővel a lelki halál, az eltávolodás megváltoztatható, mégsem meglepő, ha az elhagyottnak vélt és teremtett test a hálózatokban, vagy a családi hagyományban találja meg a visszatérés lehetőségét, a haladás képzete helyett.