Szótlannak induló naptári év gyermeki naplóban sorakozó „emlék szavai” most üres lapokat nyitnak meg. Napló helyett, a bizalom tiszta lapjára, ezért írok a mai napon, hogy emlékezzünk angyalok szavára, énekükre és a gyermeki örömre, melyek a közeli napokban szép emlékek. Akik talán kibontják az ajándékot tartalmazó csomagot, és a korai idők emlék szavait is elolvassák a naplóban látják, hogy újrakezdéshez kevés az emlék. És mögötte van az új feladat, ami mérgelődéssel jár, ha az ajándék vissza kerül a boltba, ha visszakérjük az árát. A plazában persze nincs egyedül a szem kívánságainak engedelmesen várakozó.
Nézelődve, talán itt megérthető, mit tehet láthatóvá a gyerek ajándékának cseréje, ezen túl az, hogy miért menekülünk sokan a plazába. Aki visszakéri az ajándék árát, ahogy most ezért indult, tiszta lapot kap a cserére, amit egy jó oknak is nevezhet. Aki csak kényszeredetten érkezett ide, majd a reklamációs osztály elhagyása után, visszatérő látogatója lehet sok vendégmarasztaló helynek, számára itt cserélik fel még jobb okká, a jó ok. Nézve az árleszállítási reklámokat, beszélgetve az eladókkal, a nem hirdetett akciók is tudomására jutnak. És ha a "bezárt bazár" ily módon a kapukon belül kinyit, akkor meg fogom érteni magam is, hogy ahol sok ember hátát látni, ott van ok arra, hogy odaálljak érdeklődni. A kitartóan háttal álló emberek, mindig titokzatosak voltak számomra.
A pláza szükségszerűen látogatandó hely lesz számomra, ahogy látom már az újévi ajándékakcióra mutató írás érthető, ezen okból keresem fel majd az egység helyeit. Ki hol mutatkozik, feletételezi mit gondol a helyről látogató. A templom is az Egység helye, és mert templomba járó vagyok jó okom van is beszélni arról, hogy milyen kínálatot nyújt a hívőnek a "bezárt bazár". Az Élő Egységnek részesei, itt sem ott sem értelem nélkül vagyunk. A templomba járó is számít arra, hogy megértheti a jó okot. Ezért nem keresem az élők közt a holtat.
Megérteni, jó okkal alkotta a Teremtő az anyagi világban saját képére az embert. Az anyag cserélhető vagy eldobható, viszont a benne működő "hármas kívánság" legyőzné a lelket a test templomában. Az érthetően jó ok van meglátni, hogy miben áll meg, amit kipótol a közösség tevékenysége az ember önképében. Ajándékkal, vagy elvárással lehet közösségben élni. Egyet és az Egységest civilizációnak is nevezheti, aki azt mondja, hogy az emberi közösség ragaszkodik identitásához, amiben láthatja az anyagi beteljesedéskor a Civilizáció szóhasználatában az ön-képét, mire reflektál.
Egyben az Egység felcserélhető gondolat, mint kertekben elkülönült oksági viszony. Az elsődlegesség más lehet, amikor hasonló jellegű, és valóságos tények viszonyát vizsgálva külön-külön részletezve, több módon írhatjuk le. Jó és a rossz sem önmagában van, mindenképp összekapcsolja szorosan, vagy lazábban az oksági sorrend, és az értelmi következetesség. A kitagadásra kitartóan reflektálunk okkal vagy ok nélkül az Identitások sokféle nézőpontjából, ami más keretben értelmes folyamat. Figyelmeztetések fogalmazódnak meg, válságok bekövetkeztét írják le tudósok vagy próféciák. Közben kevesen tudják, hogy az igaz prófécia, tartalmától függetlenül hatásában ébresztő, serkentő. Így lehet, és azért mérlegeljük is a próféciát.
A szavak olyan abszolút tényezők a mondatban, melyeknek megelőző természetük is van, a mondatban utolérnek az apadás előtti szavak is, vagy megérthetők, amikor az ígéretben már múlt idejű esemény. Az élet alapos várakozás az időben, a szavak, erejével vagy gyengeségével együtt érthető mondat. Ha az Ige esemény, amiről „szó van”, akkor az élő kő is az, csak más vonzata van. A profán és a szakrális tér is érvényes az élők között, és a fejfák mögött. Ami mégis eltérő egy mondatban, az olyan ígéret töredezett formájában, amit a kereső alany inflálódó "eseménytér" részeseként más módon tárol, magyarázni nem lehet, mert a szavak „hosszú mondatok” részeként köszönnek vissza. Az inflációs mondatoknak "hiteles alanyai", vagy adósai is lehetünk. Az önreflexiót megengedő tárgyszerűség is végül ráutal arra, hogy az Ige olyan teste a mondatnak, ami visszakérdez diszkrét módon alanyára. A lehetségesnek elnevezett „szakrális tér” felvethet egy gondolatot, ami élő a „profán térben”, hogyha az Ige teste meghatározza a mondatok irányát. Visszaható okságban látva az időben az anyag személyes esemény lesz, mire élő vagy halott válasz adható.
Nézelődve, talán itt megérthető, mit tehet láthatóvá a gyerek ajándékának cseréje, ezen túl az, hogy miért menekülünk sokan a plazába. Aki visszakéri az ajándék árát, ahogy most ezért indult, tiszta lapot kap a cserére, amit egy jó oknak is nevezhet. Aki csak kényszeredetten érkezett ide, majd a reklamációs osztály elhagyása után, visszatérő látogatója lehet sok vendégmarasztaló helynek, számára itt cserélik fel még jobb okká, a jó ok. Nézve az árleszállítási reklámokat, beszélgetve az eladókkal, a nem hirdetett akciók is tudomására jutnak. És ha a "bezárt bazár" ily módon a kapukon belül kinyit, akkor meg fogom érteni magam is, hogy ahol sok ember hátát látni, ott van ok arra, hogy odaálljak érdeklődni. A kitartóan háttal álló emberek, mindig titokzatosak voltak számomra.
A pláza szükségszerűen látogatandó hely lesz számomra, ahogy látom már az újévi ajándékakcióra mutató írás érthető, ezen okból keresem fel majd az egység helyeit. Ki hol mutatkozik, feletételezi mit gondol a helyről látogató. A templom is az Egység helye, és mert templomba járó vagyok jó okom van is beszélni arról, hogy milyen kínálatot nyújt a hívőnek a "bezárt bazár". Az Élő Egységnek részesei, itt sem ott sem értelem nélkül vagyunk. A templomba járó is számít arra, hogy megértheti a jó okot. Ezért nem keresem az élők közt a holtat.
Megérteni, jó okkal alkotta a Teremtő az anyagi világban saját képére az embert. Az anyag cserélhető vagy eldobható, viszont a benne működő "hármas kívánság" legyőzné a lelket a test templomában. Az érthetően jó ok van meglátni, hogy miben áll meg, amit kipótol a közösség tevékenysége az ember önképében. Ajándékkal, vagy elvárással lehet közösségben élni. Egyet és az Egységest civilizációnak is nevezheti, aki azt mondja, hogy az emberi közösség ragaszkodik identitásához, amiben láthatja az anyagi beteljesedéskor a Civilizáció szóhasználatában az ön-képét, mire reflektál.
Egyben az Egység felcserélhető gondolat, mint kertekben elkülönült oksági viszony. Az elsődlegesség más lehet, amikor hasonló jellegű, és valóságos tények viszonyát vizsgálva külön-külön részletezve, több módon írhatjuk le. Jó és a rossz sem önmagában van, mindenképp összekapcsolja szorosan, vagy lazábban az oksági sorrend, és az értelmi következetesség. A kitagadásra kitartóan reflektálunk okkal vagy ok nélkül az Identitások sokféle nézőpontjából, ami más keretben értelmes folyamat. Figyelmeztetések fogalmazódnak meg, válságok bekövetkeztét írják le tudósok vagy próféciák. Közben kevesen tudják, hogy az igaz prófécia, tartalmától függetlenül hatásában ébresztő, serkentő. Így lehet, és azért mérlegeljük is a próféciát.
A szavak olyan abszolút tényezők a mondatban, melyeknek megelőző természetük is van, a mondatban utolérnek az apadás előtti szavak is, vagy megérthetők, amikor az ígéretben már múlt idejű esemény. Az élet alapos várakozás az időben, a szavak, erejével vagy gyengeségével együtt érthető mondat. Ha az Ige esemény, amiről „szó van”, akkor az élő kő is az, csak más vonzata van. A profán és a szakrális tér is érvényes az élők között, és a fejfák mögött. Ami mégis eltérő egy mondatban, az olyan ígéret töredezett formájában, amit a kereső alany inflálódó "eseménytér" részeseként más módon tárol, magyarázni nem lehet, mert a szavak „hosszú mondatok” részeként köszönnek vissza. Az inflációs mondatoknak "hiteles alanyai", vagy adósai is lehetünk. Az önreflexiót megengedő tárgyszerűség is végül ráutal arra, hogy az Ige olyan teste a mondatnak, ami visszakérdez diszkrét módon alanyára. A lehetségesnek elnevezett „szakrális tér” felvethet egy gondolatot, ami élő a „profán térben”, hogyha az Ige teste meghatározza a mondatok irányát. Visszaható okságban látva az időben az anyag személyes esemény lesz, mire élő vagy halott válasz adható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése